hejőkeresztúri iskola

Hejőkeresztúr és Miskolc az Akadémián

Immár hagyomány, hogy szeptemberben találkoznak a KIP-es iskolák. Azokról az intézményekről van szó, amelyek úgy döntöttek, nemcsak követik a hejőkeresztúri példát, hanem igénybe is veszik a KIP hazai adaptációját elvégző iskola tanárainak mentori segítségét, s vállalják az évekig tartó tanulási folyamatot. Éves találkozójuk kettős célt szolgál. Egyfelől megmutatni egymásnak, s a külvilágnak, hogy hol tartanak, milyen sikereket és eredményeket értek el, hol és mit kell a következőkben tenniük. Másfelől pedig önmagukban is megerősödni, külső forrásból ösztönzésre lelni, hogy nehéz vállalásukhoz megéri kitartónak lenni, mert a siker legfeljebb csak várat magára, de nem marad el.

Azt hiszem, ezeknek a céloknak az idei találkozó az átlagosnál is jobban megfelelt. Már a kulisszák is gondoskodtak erről. Kevés tekintélyesebb helyszínt lehet találni egy ilyen szakmai rendezvény lebonyolításához az MTA épületénél. De a Gábor Dénes Díjasok kollektív, a Vodafone elnök-vezérigazgatói szintű, vagy az EMMI helyettes államtitkári szintű támogatása is meggyőző ösztönzést adhat az adaptációs kísérletben résztvevő tantestületeknek.

Bár a legnyilvánvalóbb motiváló erőt nyilván azok a diákok jelentik, akik végtelenül reménytelen sorból érkezve, a hejőkeresztúri modellnek köszönhetően képesek a színvonalas középiskolai továbbtanulásra – vagy éppen az Akadémia egyik díszes termében, közel száz fős illusztris társaság előtt fesztelenül, viccesen a mikrofonba beszélni.

A hejőkeresztúri modell terjesztéséhez, a köznevelésben–közoktatásban való szervesüléséhez szükség van a különböző aktorok összefogására, s hosszú éveken át tartó céltudatos együttműködésére. Ilyen szereplő a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete, amely vállalta a KIP tanárképzésbe való bevezetését, s a HISZEM munkacsoporttal a pedagógus-továbbképzések terén is újszerű adaptációs modell kifejlesztésén dolgozik. Örömünkre szolgál, hogy módunkban állt terveinkről, kísérleteinkről beszámolni a kerekasztal-beszélgetésen, s a rendezvényt követő, szó szerint órákig tartó informális eszmecseréken.

Szöveg: Ugrai János