KIP

Hejőkeresztúr és Miskolc az Akadémián

Immár hagyomány, hogy szeptemberben találkoznak a KIP-es iskolák. Azokról az intézményekről van szó, amelyek úgy döntöttek, nemcsak követik a hejőkeresztúri példát, hanem igénybe is veszik a KIP hazai adaptációját elvégző iskola tanárainak mentori segítségét, s vállalják az évekig tartó tanulási folyamatot. Éves találkozójuk kettős célt szolgál. Egyfelől megmutatni egymásnak, s a külvilágnak, hogy hol tartanak, milyen sikereket és eredményeket értek el, hol és mit kell a következőkben tenniük. Másfelől pedig önmagukban is megerősödni, külső forrásból ösztönzésre lelni, hogy nehéz vállalásukhoz megéri kitartónak lenni, mert a siker legfeljebb csak várat magára, de nem marad el.

Azt hiszem, ezeknek a céloknak az idei találkozó az átlagosnál is jobban megfelelt. Már a kulisszák is gondoskodtak erről. Kevés tekintélyesebb helyszínt lehet találni egy ilyen szakmai rendezvény lebonyolításához az MTA épületénél. De a Gábor Dénes Díjasok kollektív, a Vodafone elnök-vezérigazgatói szintű, vagy az EMMI helyettes államtitkári szintű támogatása is meggyőző ösztönzést adhat az adaptációs kísérletben résztvevő tantestületeknek.

Bár a legnyilvánvalóbb motiváló erőt nyilván azok a diákok jelentik, akik végtelenül reménytelen sorból érkezve, a hejőkeresztúri modellnek köszönhetően képesek a színvonalas középiskolai továbbtanulásra – vagy éppen az Akadémia egyik díszes termében, közel száz fős illusztris társaság előtt fesztelenül, viccesen a mikrofonba beszélni.

A hejőkeresztúri modell terjesztéséhez, a köznevelésben–közoktatásban való szervesüléséhez szükség van a különböző aktorok összefogására, s hosszú éveken át tartó céltudatos együttműködésére. Ilyen szereplő a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete, amely vállalta a KIP tanárképzésbe való bevezetését, s a HISZEM munkacsoporttal a pedagógus-továbbképzések terén is újszerű adaptációs modell kifejlesztésén dolgozik. Örömünkre szolgál, hogy módunkban állt terveinkről, kísérleteinkről beszámolni a kerekasztal-beszélgetésen, s a rendezvényt követő, szó szerint órákig tartó informális eszmecseréken.

Szöveg: Ugrai János

 

A HISZEM a HUCER-en

 
A HUCER a hazai oktatáskutatás egyre meghatározóbb jelentőségű éves seregszemléje, amelyet a hazai oktatáskutatók komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező tudományos egyesülete, a HERA szervez. A kétnapos, külföldi előadókat is felvonultató konferenciára ezúttal Szegeden került sor május 29-30-án. (...)
 
A rendezvényen a HISZEM munkacsoportját hárman képviselték.
Karlowits-Juhász Orchidea az érettségiző középiskolások számára kötelezően előírt, iskolán kívüli közösségi szolgálat iskolai megszervezésének lehetőségeiről, akadályairól beszélt. Most készülő doktori disszertációjából ízelítőt adó előadásában vizsgálat tárgyává tette a jezsuiták miskolci gyakorlatát: a Fényi Gyula Gimnáziumban immár évtizedes gyakorlata alakult ki a diákok szeretetszolgálati tevékenységének. Az előadó hangsúlyozta, a valószínűleg a törvényalkotót is megihlető jógyakorlat különösen tanulságos a kötelező szolgálat országos bevezetésének fázisában, hiszen számos módszertani akadály előzetes elhárítására ad lehetőséget.
K. Nagy Emese pedagógusképzésben résztvevő hallgatók a módszertani nyitottságának témakörében folytatott vizsgálatot. Az ELTÉ-n, illetve Miskolcon tanuló fejlesztő pedagógus, valamint tanárjelölt hallgatók kurzusain próbálta ki a KIP-módszertant, s ehhez kapcsolódóan mérte a hallgatók KIP-program által megkövetelt metodikai rugalmasságának mértékét. Kolléganőnk megállapította, hogy legnehezebben a levelező képzésben, a gyakorló pedagógusok között lehet elérni olyan gondolkodásbeli fejlődést, amely például a zárt végű kérdések nyitott végűekkel való feloldásához, vagy épp a csoportfeladatokon belüli egyéni differenciáláshoz szükséges. Talán nem meglepő, hogy a fejlesztő pedagógusok esetében lehet a legkönnyebben eredménnyel járni.
Ugrai János Hátránykompenzálás és tanárképzés címmel nyújtott vázlatos betekintést a miskolci tanárképzésnek a hh-, hhh-kérdéskörben végzett tantervi és szervezetfejlesztési tevékenységéről. Elmondta, hogy Miskolcon – külső és belső ösztönzők nyomására – kb. négy éve folyik olyan céltudatos munka, amelynek kifejezetten az a célja, hogy a tanárjelölt hallgatókat érzékenyítsük a súlyos szociokulturális feszültségekkel küzdő térségekben végzendő, eredményes iskolai munkára. A részben érzékenyítő programokból, részben pedig a pedagógiai kultúraváltás eszköztárának megismertetéséből álló kurzusokból álló munka azok számára is kiemelkedő lehetőségeket kínál, akik végül nem hhh-közegben, hanem épp fordítva, elit iskolában találnak maguknak feladatot. 
Hiszen a pedagógiai kultúraváltás nemcsak a hhh-közegben sürgető.