Érzelmek és magatartás

A serdülőkorba való belépés egyik szembetűnő jele, amiről a szülők és a pedagógusok gyakran említést tesznek, hogy az addig aranyos és kedves gyerekük egyik napról a másikra teljesen „kifordult magából”, furcsa és szeszélyes módon kezdett el viselkedni. Ennek a fejlődési szakasznak természetes velejárója, hogy a fiatal érzelmi és hangulati állapota hullámzóvá válik, ami akár a semmi élménye és a teljes boldogság között mozoghat. Emögött a hormonális működés változásai és az idegrendszeri érés áll, amely hozzájárul, hogy a serdülőkor végére az érzelmi tudatosság és az érzelemszabályozás hatékonnyá váljon. Az „érzelmi viharok” legtöbbször a viselkedés megváltozásában érhetők tetten.  Mindezek lehetnek befelé forduló viselkedésformák, például a visszahúzódás, vagy a túlzott mértékű szorongás, ami bár a közösség szempontjából kevésbé problémásak, ám az egyén nézőpontjából érdemes rá felfigyelnie a szülőnek és a pedagógusnak egyaránt. Hiszen lehet, hogy egyszerűen csak önmaga felé fordul jobban a figyelme, viszont a háttérben előfordulhatnak depressziós epizódok, illetve általános levertség, vagy harag érzése. A másik lehetőség, amely szembetűnőbb, a kifelé forduló viselkedésformák, amelyek verbális vagy fizikai agresszióként jelentkeznek. Ennek talaján alakulnak ki a magatartásproblémák, amelyek mind a családi, mind az iskolai életben komoly nehézséget jelenthetnek. A korábban említette beilleszkedési problémákon túl előfordulhat különböző erős érzelmi hatások miatt bekövetkező markáns és feltűnő viselkedésváltozás, amelyekre érdemes lehet odafigyelni. Például a szülők válása, szerelmi csalódás, vagy fenyegetettség miatt megjelenhet sírás, veszekedés, de akár fizikai erőszak is. Másik magatartásprobléma lehet a figyelemzavar, amikor is a tanuló nehezen tudja követni a kéréseket és feladatokat, illetve kifejezetten szervezetlennek hat a viselkedése. További viselkedésbeli probléma, amellyel gyakran találkozhatnak a nevelők, a szembeszegülő viselkedés. Ilyenkor nyíltan, ellenségesen lép fel a fiatal a felnőttel szemben, kifejezetten dacos és engedetlen minden szülői/tanári fellépéssel szemben. Mivel ebben az esetben az agresszió központi tényező, így mindenképpen fontos a határozott és következetes fellépés a gyerek viselkedésének szabályozása érdekében. 

 

Szöveg: Nótin Ágnes