Kapcsolatok serdülőkorban

A társas kapcsolatok terén számos változás áll be, amint elkezdődik a serdülőkor.  Egyrészt a szülőkkel/felnőttekkel való viszony változik meg, amikor is az addig alkalmazkodó gyerek például feszegetni kezdi a felnőttek tűréshatárát, megjegyzéseket tesz a viselkedésükre, és igyekszik minél több mindent kiharcolni saját maga számára. Mindez annak a folyamatnak a kezdete, amikor is a fiatal az önállósodás útjára lép, hiszen nagyon fontos, hogy a serdülőkor végére képes legyen érzelmileg leválni a szülőkről. A sikeres végkifejlethez az egyenrangú viszony fokozatos kiépülése vezethet el, amelyet egy „optimális” szülői viselkedéssel lehet támogatni, ami valahol a túlzott kontroll és a túlzott engedékenység közötti területen való egyensúlyozást jelenti. Ezzel párhuzamosan jelen van a kortársakkal való kapcsolatok felértékelődése, hiszen a barátok jelentik a serdülő számára az azonosulás egyik felületét, az érzelmi támaszt, és az intimitás megtapasztalását a családi kapcsolatokon kívül. Mindez hozzájárul az önazonosság megtapasztalásához, illetve a közeli kapcsolatokban való megfelelő viselkedésmódok elsajátítását, ami a későbbi párkapcsolatok alapját képezi. Ugyanígy fontossá válik a kortárscsoport, ami komoly szocializációs hatással bír, megadja az érvényesülés, az összetartozás, és a stabilitás lehetőségét, miközben számos szerepviselkedést elsajátíthat a serdülő. Az iskolai életben problémát jelenthet, ha a gyerek nem, vagy csak nehezen tud beilleszkedni abba a közösségbe, ahová formálisan tartozik. Emögött számos tényező állhat, ilyen például a szociális szorongás. Amikor a fiatal társas helyzetben azt érzi, hogy nem tud megszólalni, mert össze van zavarodva, gombóc van a torkában, és úgy érzékeli, hogy mindenki őt nézi, akkor mindez képes meggátolni a hatékony kommunikációt mind teljesítmény-, mind hétköznapi helyzetekben, ami a kudarcélmények forrása. További háttere lehet a beilleszkedési problémáknak, ha megjelenik a közösségen belül a zaklatás, a bűnbakképzés, a kirekesztés, vagy egyszerűen a stabil baráti kapcsolatok hiánya. Annak érdekében, hogy a társas kapcsolataiban a serdülő megélje a biztonságot és a jóllét élményét, mindenképpen figyelembe kell venni a társas készségeit, a közösség jellemzőit, és szükség esetén proaktív módon beavatkozni a folyamatba. 

Szöveg: Nótin Ágnes