Énkép és önértékelés

Serdülőkorban központi kérdésként jelennek meg, hogy „ki vagyok én”, „milyen tulajdonságaim, jellemzőim vannak”. Mindez a társas összehasonlítás nyomán fontos információkkal gazdagodik amellett, hogy különböző tevékenységekben és élethelyzetekben önmagukat megfigyelik a fiatalok. Az énkép magában hordozza mindazokat az ismereteket, érzelmeket, és értelmezéseket, amelyek szervezik a viselkedést. Ennek számos aspektusa lehetséges, így beszélhetünk például tanulmányi énképről, amely kifejezetten az iskolai munkához kötődik; társas énképről, ami a másokkal való viszony tapasztalatit tükrözi. Továbbá érzelmi és fizikai énképről: előbbi az aktuális érzelmi állapotra vonatkozóan ad támpontokat, utóbbi pedig a saját testtel kapcsolatos képességek és a külső megjelenés kapcsán. Amennyiben a serdülő úgy látja, hogy a jelenlegi énje közel megegyezik azzal az ideális, vagy vágyott képpel, amelyet önmagában dédelget, akkor feltehetően pozitív énképpel és önértékeléssel rendelkezik. Ám abban az esetben, ha távolságot észlel a két kép között, akkor megjelenik nála a szorongás, illetve alacsonyabb szintű önértékelést mutat. Mindenképpen fontos fiatal számára, hogy minél jobban megközelítse az ideális énképet, hiszen ha nem sikerül, akkor hajlamossá válhat a saját képességeit leértékelni, a hibáit felnagyítani, kerülni a versengést, és visszahúzódni a kihívások elöl. Viszont a kiegyensúlyozott és magas önértékelés számos következménye beforgatható az iskolai munkába. Ilyen hozadékai lehetnek a pozitív énképnek: önmagáról jó véleménnyel van, magabiztos, vállalkozó kedvű és sikerorientált, továbbá a képességeit reálisan értékeli, és a hibáit felismeri, illetve igyekszik azokat korrigálni. A nemek közötti különbséget nézve gyakori, hogy a serdülőkorú lányok a testképüket negatívabban, a fiúk viszont némileg pozitívabban kezdik értékelni, amiben nagy szerepet játszanak egyrészt a pubertáskori testi változások, másrészt a társadalmi-kulturális elvárások a külső megjelenésre vonatkozóan. Abban a folyamatban, hogy a reális és ideális énkép közötti eltérés minél kisebb legyen, sokat segíthet az elfogadó és támogató légkör mind az iskolában, mind otthon, aminek része lehet például a pozitív visszajelzések adása, és a serdülő bevonása sikerélményt nyújtó tevékenységekbe. 

 

Szöveg: Nótin Ágnes